Először úgy volt, hogy ilyen nem lesz. Méghogy egyes külsős fejlesztők összebarmolják az önmagában tökéletes iPhone-t?! Hogy aztán lehaljon az egész mobilhálózat, ha valakinél lefagy a passziánsz? Ilyen, és ehhez hasonló ostoba (vagy éppen ellenkezőleg, zseniális) megjegyzésekkel hergelte Steve Jobs a közvéleményt hónapokig. Aztán végre megtört a jég, és tavaly októberben Jobs bejelentette: megnyílik a fejlesztői program az iPhone számára, nagyszerű fejlesztői eszközökkel, sőt komoly üzleti lehetőségekkel, pl. egy százmillió dolláros befektetési alap életre hívásával.

Azóta mindez meg is valósult, megnyílt az iTunes App Store, még Magyarországról is tölthetünk le alkalmazásokat az iPhone-unkra. És úgy néz ki, megy a bolt. Egy hónap alatt hatvanmillió dollárt hagytak ott a felhasználók világszerte, ebből jó hárommilliót a SEGA Super Monkey Ball nevű játéka [iTunes-link] kasszírozott be. Tehát jó üzletnek néz ki az iPhone-fejlesztés.

Az alábbiakban összegyűjtöttünk jó néhány kérdést az iPhone-alkalmazásokkal kapcsolatban, hogy mindenki képben lehessen – még az is, aki valami miatt nem követte napi szinten az idevágó híreket, sőt még csak nem is iPhone-rajongó (fura emberek vannak).

Hogyan lehet programokat telepíteni az iPhone-ra?

Legálisan csakis az App Store-on keresztül. Ezt az Apple üzemelteti, és közvetlenül az iPhone vagy iPod touch készülékről is elérhető (ha van netkapcsolat), de az asztali gépről is, az iTuneson keresztül. Utóbbi esetben természetesen csatlakoztatni kell az iPhone-t a géphez, és úgy telepíteni az alkalmazást. Túl nagy fájlméret esetén egyébként csak ez a módszer működik.

Természetesen az iPhone-t is feltörték már (az App Store megjelenése előtt is írtak már egyesek nem hivatalos programokat, amiket csak garanciavesztéssel járó buherálással lehetett telepíteni a készülékekre), és már gyűlnek a weboldalak, ahol jószándékú hekkerek gyakorlati tanácsokkal látják el mindazokat, akik nem szeretnek fizetni a dolgokért.

Mit tudhat, és mit nem tudhat egy iPhone-alkalmazás?

Sok mindent tudhat egy iPhone-alkalmazás. Kép, szöveg, hang és videó kezelésén kívül megjeleníthet OpenGL-alapú háromdimenziós grafikákat is, és sokféle beérkező jelet fel tud dolgozni: hangot (a mikrofonon át), képet (a kamerájával), mozgást, forgatást (a mozgásérzékelője által), egy vagy több ujj érintését és gesztusait az érintőképernyőjén. Sokak szerint mindez ideálissá teszi az iPhone-t játékok fejlesztéséhez, és valóban, a jelenleg letölthető programok jó egyharamada játék. Az iPhone hardvere egyébként erősebb a jelenleg kapható kézi játékkonzolokénál.

Az iPhone-ra írott programok kihasználhatják az Apple által támogatott szoftveres lehetőségeket, mint pl. a szövegbevitelt (a képernyőn megjelenő billentyűzet segítségével); a felhasználói kontaktadatbázis adatait, URL-ek megjelenítését böngészőben, és egyáltalán az internetkapcsolatot; helymeghatározás céljából a GPS-chipet, és még sok egyéb szolgáltatást.

Ugyanakkor sok a megkötés és a tilalom. Egyszerrre csak egy program futhat, ezért ha a felhasználó új alkalmazást indít, vagy telefonhívása érkezik, az épp futó programnak villámgyorsan be kell záródnia, épp csak annyi ideje lesz, hogy gyorsan elmentse az állapotát, hogy ha a felhasználó visszatér, mindent ugyanúgy találjon, ahogyan hagyott.

A háttérben nem futhat alkalmazás (kivéve, ha azt maga az Apple írta – ilyen pl. a zene lejátszása). Ennek az az oka, hogy az iPhone nem akar beleesni sok okostelefon hibájába: fut a háttérben a sok alkalmazás, és a felhasználó előbb-utóbb két dolgot vesz észre: rejtélyes módon baromi gyorsan lemerül az akkumulátora, illetve a készüléke, ki tudja miért, egyre lassabban működik, sőt a végén már telefonálni sem igazán lehet vele. Az Apple ezt mindenáron szeretné elkerülni, ezért radikális megoldást választott: egyelőre nincsenek háttérben futó programok, és kész. Plug-inokat is tilos írni, és egy program sem futtathat saját kódot vagy újabb programokat.

Így persze nem igazán lehet mondjuk webszervert írni az iPhone-ra – bár amúgy nem okozna különösebb nehézséget, és gondoljunk csak bele, mekkora poén lenne! Viszont még egy chatprogram is problémás lehet így, hiszen valahányszor más alkalmazást indítunk, automatikusan kijelentkezünk a chatből. Erre találta ki az Apple azt a megoldást, hogy a programok ugyan nem futhatnak a háttérben, de egyszerű üzeneteket inaktív állapotban is fogadhatnak (pontosabban az iPhone a "nevükben" fogadja ezeket), és üzenetablakokkal vagy az ikonjuk változásával jelezhetik, hogy valami történt, mondjuk új chatüzenet érkezett.

Azért nyilván sokat várják, hogy a hardver fejlődésével beköszöntsön az az időszak, amikor több program is futhat majd egyszerre. A pesszimistáknak javasoljuk megfontolásra azt a tényt, hogy a Macintosh első verziója szintén egyetlen programot futtathatott csak egyszerre, anno 1984-ben…

A tilalmakhoz visszatérve: valami miatt tilos valós idejű navigációt lehetővé tevő GPS-program írása is. Valószínűleg üzleti okok miatt nem engedélyezett, hogy egy program az alapverzióhoz képest (pl. pénzért vett jelszó begépelése után) többletszolgáltatásokat tudjon nyújtani, így nem lehetséges a shareware- és demóverziók fizetős regisztrációja sem. (Ugyanakkor semmi akadálya, hogy egy programból egyszerre létezzen ingyenes butított, illetve fizetős teljes verzió.) VoIP-alkalmazásokat is csak a WiFi-hálózatra szabad fejleszteni, azaz 3G vagy EDGE alatt nem működhetnek – nyilván azért, hogy a mobilszolgáltatók, akiknek az Apple eladta a lelkét, szintén ne járjanak rosszul.

Mennyibe kerül egy iPhone-alkalmazás, és hány darab készült eddig?

A felük ingyenes, nagy részük 8 eurón belül van, és persze van néhány drágább is. Mindenki megnézheti, ha regisztrál az iTunes Store-ba. E bejegyzés írásakor olyan 1600 különféle alkalmazás tölthető le. Nem tudjuk, hányan várnak jóváhagyásra az Apple részéről.

Jóváhagyás? Az Apple egyenként elbírálja a programokat?

Pontosan. Jó néhány feltételnek meg kell felelni ehhez. A fent felsoroltakon kívül van pár nyilvánvaló korlátozás (a program nem okozhat kárt, nem sérthet jogokat stb.), és a kezelői felületének is meg kell felelnie az Apple által írt százoldalas specifikációnak. De még így is előfordulhat, hogy az Apple nem engedélyezi az alkalmazást, vagy engedélyezi, de később törli a boltból.

Mit tiltott ki eddig az Apple az App Store-ból?

Bár sokan csodálkoztak rajta, de az Apple eredetileg jóváhagyta a NetShare nevű programot, ami lehetővé tette, hogy az iPhone a 3G-s vagy EDGE-es internetkapcsolatát megossza egy Macintoshsal vagy Windowst futtató számítógéppel. Ez ugyan nem ütközött az Apple által támasztott feltételekbe, de az AT&T felhasználási feltételeibe igen. Így aztán hamar el is tűnt a program, ami egyébként feltört iPhone-okon kezdte a pályafutását.

A Slasher nevű ingyenes kis alkalmazást szintén eltüntette az Apple a boltjából, "visszatetszést keltő" voltára hivatkozva. A program kést rajzolt a képernyőre, és ha a felhasználó szúró mozgást tett a telefonjával, "horrorisztikus" hangot adott ki. Nagyon hiányozni fog mindenkinek…

De a legnagyobb visszhangot talán az "I Am Rich" nevű program és eltűnése váltotta ki. Ez a produktum nem csinált semmit, viszont 1000 dollárba került. Igen pofátlan fejlesztője, a német Armin Heinrich szerint a program célja az volt, hogy folyamatosan emlékeztesse a felhasználóját arra, hogy lám, neki még erre is volt pénze. Az I Am Rich igen gyorsan eltűnt az App Store-ból, miután állítólag nyolcan megvásárolták, közülük legalább egyvalaki véletlenül. Heinrich azt nyilatkozta az L.A. Timesnak, hogy nem érti, miért törölték a programot, hiszen semmilyen szabályt nem szegett meg, sőt a vásárlók többsége elégedett volt vele. A mindig szkeptikus blogger, John Gruber ezt nem veszi be, szerinte maga Heinrich kérhette a program törlését – ugyanis ha valaki becsapva érzi magát, és visszakéri egy letöltött szoftver árát, annak a fejlesztője fogja állni az Apple 30%-os hasznát. Gruber szerint könnyen lehet, hogy Heinrich több ezer dollár mínuszba került emiatt, és ez után döntött úgy, hogy beszünteti az I Am Rich értékesítését. Nem tudjuk…

Ha az Apple töröl egy programot a boltból, akkor a megvásárolt példányok is eltűnnek a telefonokról?

Nem. Az Apple fenntartja a lehetőséget, hogy utólag töröljön egy programot a telefonról, de ezt azokra az eshetőségekre korlátozza, ha az a program kimondottan káros tevékenységet folytatna (pl. lopná a felhasználó adatait). Ez nem új hír, már márciusban beszámolt róla a Macworld, ám a napokban Steve Jobs ismét megerősítette: ha egy alkalmazást nagyon kártékony dolgon kapnak, távolról eltávolíthatják a telefonokról – bár remélhetőleg "ezt a kart soha nem fogják meghúzni – ahogy Jobs fogalmazott –, de felelőtlenség volna, ha nem is létezne ilyen kar."

A napokban felröppent egy hír egy bizonyos Apple-webcímmel kapcsolatban, amin tiltott programok feketelistája szerepel (egyelőre csak egyetlen, tréfás, nyilvánvalóan kamu alkalmazás nevével, ami talán tesztelési célokat szolgálhatott). Sokan azt hitték, ez az a bizonyos "kar", de azóta úgy tűnik, hogy ez egy másik feketelista: azok a programok kerülnek fel rá, amelyek visszaélnek az iPhone GPS-helymeghatározó rendszerével, a Core Locationnel. (Mivel a felhasználó aktuális fizikai pozíciója igen kényes személyes adat, szigorú szabályok írják elő, mihez kezdhet egy program ezzel az információval.) Nem ismerjük még tehát a távoli programletiltás anatómiáját.

Szóval az Apple 30%-ot lenyúl minden forgalmazott program árából? Nem rablás ez?

Nem tűnik rossz üzletnek, ugyanis cserébe az Apple működteti a szervert, ő irányítja a letöltés és a telepítés teljes menetét, a hitelkártyák kezelését, számlázást – azaz nagyjából mindent. Ráadásul az Apple odateszi az App Store-t minden felhasználó orra elé, magára az iPhone-ra, és az iTunesba is. A fejlesztőnek csak meg kell írnia a programot, elküldeni az Apple-nek, esetleg marketingkampányt szervezni – aztán hátradőlhet, és várhatja a csekket. 

A hasonló profilú, de (természetesen) más platformokra árusító Handango pl. 40%-ot tart meg a bevételekből.

Az ingyenes programok után az Apple sem kér senkitől pénzt.

Remekül hangzik. Én is szeretnék fejleszteni az iPhone alá. Mi kell ehhez?

Aki rendelkezik a szükséges affinitással és tudással (programozói tapasztalat, az Objective-C nyelv ismerete, vagy eltökélt szándék annak megtanulására, sok egyéb dolog mellett), már csak egy viszonylag új, Intel-processzoros Macintoshra van szüksége – és persze a későbbiekben egy iPhone vagy iPod touch készülékre. Első körben jelentkezni kell Apple-fejlesztőnek. Ez egy online történő, ingyenes és automatikus folyamat. Utána letölthető az ingyenes fejlesztői környezet, ami csak Macintoshon fut – elvileg csak Intel-alapún, de sikerült már régebbi, PowerPC-s gépen is életre kelteni. A fejlesztői eszközök közé egy iPhone-szimulátor is tartozik, amin az egyszerűbb programok tesztelhetők, de persze olyan dolgokat, mint a képernyő tapperolása, vagy a telefon forgatása lehetetlenség így kipróbálni. Ha igazi iPhone-on vagy iPod touchcson akarunk dolgozni, szükség van arra, hogy az Apple befogadja jelentkezésünket az iPhone-fejlesztői programjába.

Ennek már évi 99 dollár a díja, és nem is megy túl gyorsan, több hétig vagy akár hónapig várakoztatják a jelentkezőket. Siker esetén megnyílik a lehetőség arra, hogy a bátor versenyző feltelepítse a szükséges szoftvert az iPhone-jára vagy iPod touchára (ami némileg haza fogja vágni a készüléket), és megkezdje rajta a tesztelgetést. Ha ezzel is megvan, és kész a nagy mű, el lehet küldeni az Apple-nek, izgulni, hogy vajon elfogadják-e – aztán hátradőlni, és várni a csekkeket, valamint később az APEH-ellenőrt.

És persze lehet helpdesket játszani a nap 24 órájában, ugyanis a programhoz nyújtandó terméktámogatás természetesen nem az Apple felelőssége lesz.

Minden iPhone-on futnak ezek a szoftverek, vagy csak a legújabbakon?

Mindegyiken, mindössze arra van szükség, hogy legalább a 2.0-s szoftververzió legyen telepítve rajtuk. Ezt automatikusan felajánlja az iTunes, ha összekötjük az iPhone-t a gépünkkel (és van internetkapcsolat az utóbbin). Persze ha egy programhoz GPS-chipre és lehetőleg 3G-s sávszélességre van szükség, nem biztos, hogy érdemes első generációs iPhone-ra letölteni, hiszen az nem tartalmazta még ezeket a technológiákat.

És mi a helyzet az iPod touchcsal?

Az iPod touchnál is szükség van a 2.0-s szoftververzióra, ez azonban (az iPhone-nal ellentétben) itt nem ingyenes, hanem 8 euróba kerül. (Ennek az oka unalmas amerikai könyvelési előírásokban keresendő.) Mindenesetre a ma eladott iPod touchok mind vagy az új szoftverral kaphatók, vagy 8 eurós árengedménnyel.

Az iPod touchon elvileg minden iPhone-alkalmazás fut, bár némelyiknek nem lesz sok értelme. A 79 eurócentbe kerülő Rotary Dialer [iTunes-link] pl. engedi, hogy hagyományos módon tárcsázzunk rajta telefonszámokat, de aztán lassan észrevesszük majd, hogy hívni nem tudjuk őket, hiszen a készülék, amit a kezünkben tartunk, nem telefon. (A francba!)

Ha tehát egy alkalmazás a telefon-funkcióra épül, esetleg állandó netkapcsolatot feltételez, vagy kamera, mikrofon és hangszóró, illetve GPS-chip híján kevésbé használható, nyilván nem jó ötlet iPod touchra installálni. Az iTunes App Store egyébként külön listázza az iPod touchra ajánlott programokat, de az összeset feltehetjük érintőképernyős MP3-lejátszónkra – legfeljebb nem igazán működnek majd.